Dobozok és labdák. Színesek és szépek. Most minden famanó ezt vásárolja. Mindenki, kivéve Pancsinellót. De ő sem akar lemaradni, belenyúl hát a zsebébe. Mindent megtesz - bármibe is kerül -, hogy megszerezze, ami másoknak már megvan. De nem gondol rá, hogy mekkora árat kell érte fizetnie. Éli, a fafaragó mester kell, hogy figyelmeztesse: "Értékes vagy! Nem amiatt, amid van, hanem amiatt, mert az enyém vagy!" Vajon nincs-e szükségünk nekünk is erre a szeretetteljes figyelmeztetésre?