Sokan úgy gondolják, hogy a keresztyénség egy életforma: templomba járunk, a gyerekeinket keresztyén iskolába íratjuk, hűségesen megtartunk bizonyos szokásokat és betartunk különféle szabályokat. De az író világosan leszögezi: külső szokások nem tesznek minket valódi hívővé. „Úgy vélem – mondja –, a keresztyén gondolkodást minden más gondolatrendszertől és értékrendtől a Krisztus-központúság különbözteti meg. Vallásos ember sok van, de többségük gondolkodása nem Krisztus központú, hanem komfort-, teljesítmény-, siker- vagy jó esetben családközpontú... A (valóban) keresztyén ember minden más érték elé helyezi a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot.” A könyv először sorra veszi, mitől nem várhatjuk, hogy keresztyénné teszi az életünket, a házasságunkat, a pedagógiánkat és az országunkat; majd röviden és érthetően kifejti, mitől leszünk valóban keresztyénné mi magunk, az iskoláink, sőt az országunk is.