Egyetlenegy féle szeretet van, ami nem értékel, és ezt azzal a görög szóval fejezzük ki, amelyet szinte egyedül az Újszövetségben olvashatunk: az agapé. Ez nem értékelő szeretet. Ezt csak így tudnám körülírni: "Szeretlek mindennek ellenére! Szeretlek akkor is, ha nem vagy szeretetreméltó!" Érzés ez? Az is. Talán leginkább az édesanya szeretetét tudnám hozzámérni, aki nem azért szereti a gyermekét, mert eszik, vagy nem eszik, mert jó, vagy nem jó, hanem azért, mert a gyermeke. Ha rossz, akkor is szereti. Nagyon megrendítő érzés, amikor valaki elkezd valakit annak ellenére szeretni, hogy nem szeretetreméltó, vagy tovább szeretni, "mégis". No, ez az agapé, a "mégis szeretet". Ez Isten Lénye, aki mégis szeret bennünket. Öreg ember vagyok már, nem tudom, hogy mit szeret rajtam a Gazdám, de tudom, hogy szeret engem is, és a testvéreimet is. Mindennek ellenére. Ez az Agapé. Ez érzés is, lényünket haláláig éltető, nagyon-nagyon melegítő érzés; de tett is, cselekedet is. Néha grandiózus, nagy cselekedet, néha egészen kicsi. Ahol a szeretet megjelenik, ott nincs többé mérték, hanem Isten van jelen.