A tudomány lenyűgöző eredményeket képes felmutatni. És mindig vannak új és újabb, csodálatra méltó felfedezések. Lehet még egy ilyen felvilágosodott korban a mennyben hinni? A mennyben, amelyet nem látunk, és amelynek létét fizikai mérőműszerekkel sem tudjuk bizonyítani? Nyikita Hruscsov, a szovjet állam és kommunista párt első embere annak idején így gúnyolódott: „A szovjet emberek nem a mennyei paradicsom felé törekszenek. Ők földi paradicsomot akarnak. Saját magunk akartunk róla meggyőződni, mi a helyzet a mennyei paradicsommal, és elküldtük felderítőnket, Jurij Gagarint. Körberepülte az egész földgolyót, de semmit sem talált a világűrben. Azt mondja, teljes sötétség uralkodik ott. Nincs kert, nincs semmi olyasmi, ami a paradicsomhoz hasonlítana.” Ezzel szemben Az, aki ezt bizonyosan tudja, ezt mondja: „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. Az örökkévaló dolgok el vannak rejtve. Nem az utcán hevernek, és nem lehet őket a Hubble-féle űrteleszkóppal sem felfedezni. Azonban az örökkévalóság Ura ez elé a kihívás elé állít bennünket: létezik egy kimondhatatlan értékű kincs. Ragadd meg feltétlen, ha rátalálsz! Mert akkor megtaláltad a mennyet, tiéd az örök élet. Ebben a könyvben olyan emberek bizonyságtételeit olvashatjuk, akik megtalálták ezt a kincset, és általa örökre megváltozott az életük.