Egy könyv, amely nem egy laptop vagy asztali számítógép billentyűzetén íródott, hanem golyóstollal. Amolyan régimódi stílusban: vonalas és négyzetrácsos füzetek tucatjainak száz és száz lapján. Egy könyv, mely egy teljes esztendő megannyi áldott estéjén, sokszor villanyoltás után, a vécéből kiszűrődő, pislákoló fény árnyaiban született meg: egy börtönben. Egy olyan életű ember történetéből, amelyről - annak "Kirakatától" a börtönévek "Lelki detoxikálóján" keresztül egészen az Úr szolgálatához vezető útjáig - akár egy kalandfilmet is lehetne forgatni.

Már ha találnék olyan rendezőt, akit meg tudok fizetni. Persze, aki pénzért írna forgatókönyvet életemből, nyilván azt írna bele, amit csak akarok. Vagy ami éppen jól mutat, s ami (éppen ettől) megint csak "kirakat"-kellékké válna. Aztán egyszer csak jött valaki, aki azt mondta:

Én ingyen is vállalom a munkát - sőt, igazából már készen is van a forgatókönyvem: "Alaktalan testedet már látták szemeim; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket neked szántam, bár még egy sem sem volt meg közülük." (Zsolt 139,16)

Kiderült, Ő már régóta figyel, ismer, sőt: ki is nézett engem magának. Hosszas beszélgetést követően "szívemre beszélt", és életre szóló szövetséget kötöttünk. Ennek gyümölcse e könyv, mely - bár valóban kalandfilmbe illő életem dolgozza fel - mégsem rólam, hanem a legbámulatosabb Rendezőről szól, akinek, ha a világ összes Oscar-díját odaadnánk sem tudnánk kifejezni vagy meghálálni az Ő tökéletes, precíz munkáját.