...mindennapi és nem egészen mindennapi embereknek Lehet, hogy sokat beszélünk, lehet, hogy keveset. De a történetmeséléséből sohasem lehet elég. Ha elmaradnak a történetek, megromlik az életünk látása, - nélkülük nem tud már túllátni önmagán és nem tudja átlátni önmagát. A történetek szemünket, látásunkat ápolják. Képessé tesznek meglátni azt is, amit egyébként észre sem vennénk. A természetesnek tartottról kiderülhet, hogy az egyáltalán nem természetes. A történetek gyakran kimondják, mit kimondani nem tudunk, mert elfeledtük, mert restelljük, mert nem tudjuk, hogyan. Ha elmaradnak a történetek, elnehezül a felüdülés. A jó történet hallgatása – beszélgetésre késztet. Összekapcsol, hidat ver és áthidal, hogy ne maradjunk egyedül. Ha jó történetet hallunk, akkor történik valami – velünk és köztünk. Hogy történhessék valami – adom tovább ezeket a rövidebb és hosszabb, mindennapi és kevésbé mindennapi történeteket. Útravaló a mindennapokba és a mindennapokból.