"...Amikor a vad auka faluban megérkezésünk estéjén szállást, élelmet, vizet, fát és tüzet adtak nekünk, a dolgok többé nem voltak olyan egyértelműek számomra. Skatulyáim kezdtek összedőlni. Nem gyártottunk-e paneleket ott, ahol Isten szelleme azt akarta, hogy szabadok legyünk? Mit tartson az ember világiasnak egy olyan társadalomban, ahol mindenki meztelenül jár? Ha az aukáknak ruhát kell viselniük, milyen stílus szerint kellene öltözködniük? Az ilyen és hasonló kérdések egyre nagyobb képtelenségnek tűntek szememben, és a Szentírás alapján nagyon őszintén kellett megbirkóznom velük; közben pedig nem azt kellett kérdeznem, hogy mit fognak gondolni az emberek, hanem azt, hogy az adott esetben mit mond Isten...