Állsz az úton. Egyedül. Talán fiú vagy, talán lány. A bot és a lelked televésve kérdésekkel. Olvashatsz néhány kérdésre választ, de legtöbbre neked kell megadni a feleletet. A bot csak támasz, csak segítő, néha lámpást ér, néha mint a vak kezében a fehér bot, mellyel kitapogatja az út akadályait. - Ki vagy te? - merült fel az első kérdés. Csend. Nehezen születik válasz. Az utat - amit eddig megtettél - a körülmények irányították. A sorsodat magadnak kell kézbe venni. - Gazdag vagy? - Erre nehéz felelni. A szüleimnek van... - Ezt a gondolatot felejtsd el! A szüleid nem te vagy. Ha ők magas csúcsokat hódítottak meg, az az ő érdemük. Ha a körülmények miatt szegények, az sem a te dolgod. A kérdés itt nem anyagi javak birtoklására vonatkozik. Magadnak kell magadat gazdaggá tenni! Aki szülei érdemeire hivatkozik bármilyen tekintetben, annak több kára származik belőle, mint haszna.